A legjobban várt 2015-ös filmek

Elég vegyes listát állítottam össze magamnak idén, a várhatóan nagy blockbusterek simán megfértek az elvontabb művészfilmek, a YA könyvadaptációk és a "nemtudommiezdeakedvencszínészeimjátszanakbenne" mozik mellett. Csak remélni tudom, hogy ezeknek a filmnek legalább a fele hozza az elvárásaimnak megfelelő szintet, és akkor a 2015 is legalább olyan jó lehet, mint 2014 volt.

Fantastic Four
Talán a legkevésbé illik bele a listámba, pedig biztosra venném, hogy sok mozirajongó listáján előkelő helyet kapott az új Marvel-film. Én leginkább azért adnék esélyt neki, mert eddig is azok az szuperhős-akciófilmek fogtak meg igazán, ahol több hősjelöl kalandjait követhettük egyszerre figyelemmel, így talán izgalmasabbnak fogom találni, mint az Amerika Kapitányt és társait. Emellett pedig nem tudok eltekinteni a szereposztástól sem, Miles Teller az egyik kedvenc feltörekvő színészem, és nagyon érdekel, mihez kezd egy ilyen nagy falattal.
The Lazarus Effect
A film olyan kérdéskört feszeget, ami szerintem mindenkit foglalkoztatott már élete folyamán: Mi lenne, ha a halottakat egy gyógyszerrel vissza lehetne hozni az élők közé? David Gelb első nagyjátékfilmjéhez ráadásul olyan neveket nyert meg, mint Evan Peters, Olivia Wilde és Mark Duplass, így egyetlen nagy kérdés maradt: sikerül-e úgy megfilmesíteni ezt az elképesztően érdekes témát, hogy az ne fulladjon teljes kudarcba.
The Revenant
Kicsit felelőtlen dolog volt belepakolnom a listába a Birdman rendezőjének új filmjét, a The Revenant ugyanis december végén csak díjátadókon lesz látható, s a nagyközönségnek 2016 januárjáig kell várnia Viszont annyira kíváncsi vagyok arra, amit  Iñárritu csinálni fog, főleg két olyan nagyágyúval, mint Tom Hardy és Leonardo DiCaprio, hogy nem hagyhattam le a nagy várakozások listájáról ezt a filmet sem. Csak bírjam kivárni. 
Maze Runner: The Scorch Trials
Hosszú magyarázatot nem szeretnék ehhez sem fűzni, James Dashner trilógiája szerintem az elmúlt évek egyik legjobb utópikus-disztópikus akármilyen sorozata, az első rész megfilmesítése ráadásul messze felülmúlta a várakozásaimat, így természetesen amint megjelenik a folytatás, már rohanok is a moziba, hogy megtudhassam, fenn tudták-e tartani ezt a magas színvonalat.
I Am Michael
Nem igazán szeretném titkolni, hogy szeretem James Franco és Zachary Quinto munkásságát is, így aztán egyértelműen vonzó számomra ez a film, főleg a téma furcsasága miatt: A két színész által alakított karakterek ugyanis a történet szerint Istenhez fordulva képesek megszabadulni "bűnüktől", a homoszexualitástól. Elképzelhető, hogy úgy ülöm majd végig a filmet, hogy közben magamban káromkodom, és kántálom, hogy ilyen márpedig nincs, de ettől függetlenül is érdekel, mit tartogat magában ez a téma. 
Inside Out
Nagyon-nagyon ritka, hogy megnézem egy animációs film trailerét. Konkrétan szerintem az Inside Out előtt nem is nagyon  történt velem ilyesmi, ennek a filmnek a leírása viszont annyira megfogott, hogy kénytelen voltam megszakítani ezt a sorozatot. Ígéretesnek és különlegesnek hangzik ez a történet, szerintem kisgyerekként oda- meg vissza lettem volna atól, hogy a kislány fejében lévő érzelmek külön figurákat kapnak, de még így, tizennyolc éves fejjel is arra várok, hogy elkápráztasson a disney - pixar duó.
Accidental Love
Nem tudom, valamiért rajongok azért, ahogy David O. Russell embereket és társadalmi korokat képes ábrázolni, van valami bájos abban a végletekig tornyosuló cinizmusban és iróniában, amivel ellátja a karaktereit, és remélem, hogy az Amerikai botrány és a Napos oldal után az új filmjében sem okoz csalódást. Mondjuk, ahogy a szereposztást elnézem, hasonlóan nagy nevekkel biztosította be magát, mint előző filmjeiben: Jake Gyllenhaal szerintem telitalálat lesz, James Marsdenre és Jessica Bielre pedig ráfért már egy normális film. Ó és Bill Hader.. a humorfaktorral nem hiszem, hogy gondok lesznek.
Pan
Vannak színészek, akikért mindent hajlandó vagyok elviselni, és Hugh Jackman egy közülük. Nem várok túl sokat a Pan című csodától, őszintén, engem soha nem kötött le ez az egész Sohaország-Pán Péter-Csingiling történet, akárhány bőrt húztak le róla, de ebben az új sztoriban van valami csábító, aztán legfeljebb csalódok egyet, az sosem árt.
THG: Mockingjay- Part 2
Imádtam a könyveket, szerettem az első két filmet, és nagyon hiányzott az utolsó film befejezése, így aztán csak remélni merem, hogy méltó módon vehetek búcsút majd a Hunger Games szériától. Bár a könyvekben a befejezés egyáltalán nem volt a kedvencem, sőt, ordítani tudam volna, annyira mérges voltam, remélem, hogy a film egy kicsit meglágyítja a szívem. Egy biztos: egy százas csomag zsepivel érkezek majd a vetítésre.
Knight of Cups
Tipikusan az a film, aminek megnézed a szereposztását, padlót fogsz. Natalie Portman és Cate Blanchett mellé még ott van Christian Bale és Antonio Banderas is, így biztos vagyok benne, hogy a Kinght of Cups nagyot fog ütni, főleg, hogy Terrence Malick legújabb filmjéről beszélünk. Bár az év végéig kell várni rá, remélhetőleg addig sem hagynak minket előzetesek nélkül. Ó és Malicknek van még egy, egyelőre név nélküli projektje, ha az megvalósulna, na az lenne álmaim netovábbja. 
True Story
James Franco és Jonah Hill egy filmben vagy nagyon jót vagy nagyon rosszat jelent - csak remélni merem, hogy jelen esetben az első verzió valósul meg. A trailer mindenesetre ígéretesnek tűnik, és érdekes lesz Francot végre narancssárgában látni. Azért nincsenek véres elvárásaim.
Child 44
Az általam talán legjobban várt könyvadaptáció. Amikor elolvastam a regényt, emlékszem, a rosszullét keringetett az orosz tél realista és megrázó leírásától, soha könyvtől ennyire még nem féltem - szabályosan a hányinger kerülgetett egyes jelenetektől. Nem tudom, ez mennyire lesz áthozható a képernyőre, de Tom Hardy, Gary Oldman és Noomi  Rapace képes lehet arra, hogy Daniel Espinosa rendezésében emlékezeteset alkosson.
Man Down
A Mara nővéreknek nagyon jól néz ki ez a 2015-ös év egyelőre, Kate Mara például először fog főszereplőként feltűnni filmen, Dito Montiel rendezésében. A Man Down-ban egy vol engerészgyalogos keresi fiát, Mara mellett Shia LaBeouf és Gary Oldman is megjelenik majd a képernyőn.
Paper Towns
Várható volt, hogy a TFIOS sikere után John Green újabb regényeit filmesítik majd meg, a következő áldozat a Paper Towns lett. Kicsit tartok azért ettől, és nem csak azért, mert Cara Delevingne kapta a főszerepet, akit abszolút nem tudok elképzelni Margoként, hanem azért is, mert a Paper Towns, mint történet, annyira nem tetszett, és sokan fognak csalódni, ha egy újabb Csillagainkban a hibát várnak. Aki viszont reménykeltő, az egyértelműen Nat Wolff, ha valaki, ő megérdemelte a főszerepet.
Crimson Peak
Nem sokat tudni Del Toro új filmjéről, de amíg Jessica Chastain és Tom Hiddleston színen van, sok baj nem lehet. Bár az eddig kiszivárgott információmorzsák alapján elég véres, sötét és horrorisztikus filmről beszélünk, lehet, hogy fogok neki adni egy esélyt. Ó, főleg úgy, hogy eredetileg Cumberbatch játszott volna benne, de lemondta, és a helyére került Hiddleston. Érdekes.
The Walk
Talán ez a 2015-ös A FILM. A film, amit eszméletlenül várok, mert abban reménykedek, hogy nemcsak látványvilágban, hanem mondanivalóban is sokat fog adni. Joseph Gordon-Levitt eddigi egyik legkomolyabb  szerepéről beszélhetünk, és tényleg csak remélni tudom, hogy annyira jó lesz ez a film,mint amilyen jónak mutatja magát.
Zeroville
A Franco gyerek megint itt van, igen. De a Zeroville-t ő is rendezte, ami mindig nagyon veszélyes húzás, ráadásul még kopaszra is borotválta magát a főszerep miatt, úgyhogy kénytelen leszek megnézni. Igazi bro-vállalkozásnak tűnik ez is, elméletileg lesz benne Seth Rogen ÉS Dave Franco is, majd meglátjuk.
Macbeth
A kedvenc Shakespeare drámám a kedvenc színészemmel a címszerepben, szerintem nem kell magyaráznom. Kérlek Fassy, ne rontsd el.
Victor Frankenstein
Elég érdekes gondolatnak tűnik, hogy az asszisztens szemszögéből meséljék el a Frankenstein sztorit, de én abszolút vevő vagyok rá már most. Érdekel az is, hogy fog majd működni Daniel Radcliffe és James McAvoy együtt a filmvásznon, és az, hogy Andrew Scott is feltűnik majd, immár több szinten garantálja a csodálatos akcentusokatt.
The Stanford Prison Experiment
Rettentően érdekel Zimbardo kísérlete, több dokumentumfilmet végignéztem és publikációt elolvastam ezzel kapcsolatban. és természetesen láttam a Kísérlet című film német és amerikai verzióját is. Azt hinné az ember, több bőrt már nem lehet lehúzni a sztoriról, de ezek szerint mindig van új a nap alatt. Ráadásul az egészet fiatal tehetségek tömkelegével színesítik, itt lesz nekünk rögtön Ezra Miller, Tye Sheridan és Ki Hong Lee is.
The Intern
Erről a filmről sem tudni sokat, így nem venném biztosra, hogy még idén látni fogjuk, mindenesetre a színészek névsora elég ígéretes ahhoz, hogy felkerüljön a listára. A teljesség igénye nélkül együtt játszik majd Anne Hathaway, Robert de Niro, Nat Wolff, Adam DeVine és Rene Russo.
Pride and Prejudice and Zombies
Még nem olvastam a könyvet, de valahogy érzem, hogy imádni fogom, ráadásul brit film készül belőle, másokra nagyon nem is bíznám az ilyen munkát. Hab a tortán, hogy lesz benne Matt Smith, Mr. Collinsként, Douglas Booth játszhatja majd Mr. Bingleyt (szerintem jó választás), Lily Jamesből is lehet jó Lizzy, de hogy Darcynak miért Sam Rileyt választották, még nem sikerült kiderítenem.
Rock The Kasbah
Nemcsak a remek címének köszönheti Barry Levinso filmje, hogy felkerült a listára, hanem mert nem sok zenés-produceres filmre számíthatunk az idén, így minden ilyen alkalomra le kell csapni. Ráadásul olyan színészeket is kapunk mellé, min Zooey Deschanel, Bruce Willis és Kate Hudson, nem tudom, hátha kapunk valami vicceset is idén.
Slow West
Lassan kifogyok az indokokból és előbb vagy utóbb úgyis kiderülne, hogy egyetlen varázsszóval elintézte ez a film, hogy megnézzem. Igen, Fassbender. Lényegében ennyi. De ez legalább nemsokára tényleg elérhető lesz.
The Secret Scripture
Nem sokat tudni erről a filmről sem, de valószínűleg egy nőről fog szólni, aki a pszichiátrián töltött idejéről ír naplót, na ez nekem kb. elég is ahhoz, hogy az érdeklődésemet felkeltse. Ez a téma megunhatatlan, és úgy látszik, mindig lehet róla új bőrt lehúzni. Most Jim Sheridan rendezésében Rooney Mara és Theo James próbálkozik majd.
Elvis & Nixon
Nagyon szeretem az amerikai elnökökkel foglalkozó filmeket (ki is szolgálják az ízlésemet rendesen, tudom), az meg, hogy ebben a filmben, ami - a címből kitalálható módon - Elvis és Nixon találkozásáról szól, Kevin Spacey játszaná Nixont, hát külön csodálatos. Ráadásul Evan Peters is megjelenik majd, Alex Pettyferrel karöltve, alig várom.
Icon
Szeretem a sportközvetítéseket, szeretem a kerékpársportot, érdekel Amstrong, mint versenyző, és épp ideje volt, hogy ne csak a boxról és a forma 1-ről készüljön "küzdőfilm".Ráadásul ez nem is csak Amstrongról és a kerékpársportról, hanem az újságírás, a média hatalmáról is szól majd, meg ugye Lee Pace és Ben Foster kapta a fő szerepeket....
Suffragette
Brit feminista film Meryl Streeppel és Helena Bonham Carterrel? Teljes hülyeség lenne kihagyni.
Life
Mindig is érdekelt a James Dean kultusz, ebben a filmben pedig Dane DeHaan játszhatja majd Jamest, ami szerintem az egyik legtökéletesebb választás. A Life magazin fotósát pedig Rob Pattinson alakíthatja, de Ben Kingsley is feltűnik majd. Ígéretes, ígéretes.
The DUFF
A tavalyi év egyik legkellemesebb csalódása volt a film alapjául szolgáló könyv, így természetesen várom, hogy hogyan ábrázolják majd egyik kedvenc YA regényem a vásznon. Bár a trailertől nem voltam elragadtatva és kicsit félek a szereposztástól, de már nagyon várom a megjelenést.

A kedvenc filmjeim 2014-ben

Sajnos nem sikerült minden filmet megnéznem idén, ami kifejezetten tervben volt, így lehetséges, hogy módosulna a lista, ha sikerült volna eljutnom a VAN-ra, ha megnéztem volna a Két nap, egy éjszakát, vagy ha valamilyen módon elém került volna a Lavina és a Leviathan. Azonban így sem panaszkodhatom, erősnek éreztem az idei filmtermést, és rengeteg olyan kedvencem akadt, ami azóta már többször végigültem, ugyanolyan lelkesen, mint első alkalommal. A Top 20-as lista elkészítésekor a magyar premiereket vettem figyelembe, így abban a szerencsében lehetett  részem, hogy a 2013-as Oscar-jelöltek többségét is számításba vehettem. De ugorjunk is neki, íme az én idei kedvenceim a moziszékekből és a kanapéról.

20. The One I Love (TRAILER)
Leginkább a zseniális alapötlet miatt kerülhetett fel Justin Lader filmje a listára, ugyanis a The One I Love alapkoncepciója nagyon megfogott. Szerintem egy nagyon fontos problémát vagy inkább dilemmát dolgoz fel a rendező, amikor azt kérdezi, képesek vagyunk-e elfogadni azt az embert párunknak, akit a hosszú évek során megismertünk minden hibájával együtt, vagy hajlamosak vagyunk egy ideálért, egy tökéletes képért mindezt félredobni. A film kétharmadáig nagyjából ezt a kérdést feszegeti két főszereplőnk, Ethan (Mark Duplass) és Sophie (Elisabeth Moss), a befejezés viszont sajnos nem lett olyan erős, mint lehetett volna. Kicsit megfoghatatlan ez a film számomra, és nagyon megfontolnám, hogy egyáltalán ajánlám-e bárkinek is, de a maga furcsaságával együtt én valamiért szerettem.

19. The Giver (TRAILER)
Annyira sajnálom, hogy nem akkor filmesítették meg Lois Lowry ifjúsági regényét, Az emlékek őrét, amikor még rajongtam a könyvért. Így, jó pár év távlatából is nagyon szép emlékeket idézett fel bennem a történet, ami szerintem összességében méltó rendezést tudhat magáénak. Tény, hogy voltak változtatások, és a szerelmi szál bevezetése nem feltétlenül volt indokolt, viszont így is rengeteg erényt tudhat magáénak a film. Brenton Thwaites neve számomra eddig ismeretlen volt, de szerintem meglepően jól alakította Jonast, ahogy a mellékszerepekben is olyan színészek villoghattak, mint Meryl Streep és Alexander Skarsgård. Egyedül Taylor Swift szerepeltetésére nem találtam megfelelő magyarázatot, de talán erre nincs is szükség. Maradjunk annyiban, hogy a The Giver egy sok változtatással élő, de korrekt adaptációja lett egy remek ifjúsági regénynek.

18. Magic In The Moonlight (TRAILER)
Woody Allen filmjét már régóta vártam, hiszen az előzetesek, a színészek és a kiszivárgó hírek alapján egy igazán kellemes, varázslatos romantikus komédia várt rám, a legjobb fajtából. Tulajdonképpen nem is kellett csalódnom a moziban ülve, megkaptam, amiért mentem: kellemes szórakozást, egy-két jó poént, imádnivaló karaktereket és felfrissítő színészi játékokat. Emma Stone szerintem tündöklött a fiatal jósnő szerepében, és Colin Firth is jól hozta azt, amit szerintem sokan elvártak tőle. Nem maradt hiányérzetem, és bár nem került a kedvenc Woody Allen filmjeim közé a Káprázatos Holdvilág, jól szórakoztam, és szívesen megnézném majd később is.

17. 12 Years A Slave (TRAILER)
Úgy indítottam az idei évet, hogy januárban ellátogattam a moziba megnézni Steve McQueen azóta Oscar-díja nyert alkotását, a 12 év rabszolgaságot, és lesokkolódva álltam fel a székből. Hiába, ha valamihez ért McQueen, az a szenvedés ábrázolása úgy, hogy az a csontodig hatódjon. Ehhez ráadásul talált, egy az amerikai kultúrában még mindig érzékeny kérdésnek mutatkozó témát és egy csődületnyi rendkívül tehetséges színészt, így nem csodálkoztam, hogy a 12 Years a Slave nyerte el az aranyszobrocskát. Persze, mindig lehet azzal takarózni, hogy tipikus fesztiválfilmről beszélünk, ennek ellenére sem vitathatjuk el az érdemeit. Itt szeretném még egyszer kiemelni a szereplőgárda hihetetlen teljesítményét. A főszereplő, Chiwetel Ejiofor mellett Fassbender és az alakításáért szintén Oscart kapó Lupita Nyong'o is nagyot játszott.

16. Boyhood (TRAILER)
Richard Linklater rendező mindig is szeretett kísérletezni az idővel és annak múlásával, ezt nagyon jól bizonyította már a Before... filmjeivel. Hasonlóan nagy vállalkozásnak tartom a Boyhoodot is, amit 12 évig forgatott ugyanazzal a szereplőgárdával. Tulajdonképpen ez adja a film pikantériáját és újdonságértékét, de hiba lenni abban gondolkodni, hogy ez minden, amit a Sráckor tud. Egy nagyon okos film az életről magáról, ha engeded, nagyon  könnyen magával húz és hagy maga után rengeteg kérdést és problémát, amin gondolkodhatsz. Engem nagyon megfogott például az apa (Ethan Hawke) karaktere, de tudom, hogy sokakat foglalkoztatott az anya viselkedése is, hiszen a filmet Szerkesztőségi mozizás keretében Szirmai Gergő társaságában nézhettem meg, és hadd áruljak el annyit, hogy a közönség jelentős százalékának volt véleménye az anya problémáiról és jelleméről.

15. The Interview (TRAILER)
Tisztázzuk előre: valaki vagy nagyon szereti Seth Rogen elborult humorát, vagy ki nem állhatja. Az utóbbi kategóriába tartozóknak a The Interview sem fog megváltást hozni, és ugyanolyan elborult baromságnak fogják tartani, mint a This Is The Endet. Ha viszont valaki hajlandó nem komolyan venni ezt az egészet, és úgy általában vevő arra, amit Rogen viccesnek talál, az le fog dőlni a székről, annyira fog nevetni az új film egy-két poénján. Ezt nem csak az egyébként is vicces - és mint kiderült rendkívül botrányos - történet garantálja, és nem is feltétlenül az elmaradhatatlan drogos és szexuális töltetű poénok, hanem például James Franco maga, aki láthatóan élvezte a végtelenül naiv, de legbelül csöppnyi józan ésszel rendelkező sztárriporter szerepét, és olyan arckifejezéseket húzott elő, amiket ritkán fedezni fel nála. A többiek is kitesznek magukért persze, de aki értelmet keres ebben a majdnem két órában, az nem jó helyen jár. Kikapcsolódásnak viszon tökéletes választás.

14. The Maze Runner (TRAILER)
Az útvesztő alapjául szolgáló könyvet még valamikor február környékén vettem a kezembe, és abszolút lenyűgözött a James Dashner által megteremtett világ, a mikrokörnyezet, a kidolgozott karakterek, maga a történet és annak fordulatai is. Így természetesen nagyon örültem a megfilmesítés hírének, örömöm és elvárásaim pedig csak tovább fokozódtak, amikor megtudtam, hogy többek között Dylan O'Brien, Kaya Scodelario, Thomas Brodie-Sangster és Will Poulter is szerepet kapott a filmben. És nem kellett csalódnom, az év egyik legjobb moziélményét nyújtotta számomra a The Maze Runner. Sikerült még a képzeletemet is felülmúlni a látványvilág tekintetében, a színészek tökéletesen hozták a karaktereket, a történet gyors volt és pörgős, végig lekötött, és ami nálam igazi rittkaság, végig feszült izgalomban kellet figyelnem - hiába ismertem, mi fog történni. Bár minden könyvadaptáció ilyen lett volna...

13. The Normal Heart (TRAILER)
Ryan Murphyt két sikeres, mégis nagyon különböző sorozata, a Glee és az American Horror Story miatt ismertem meg, és nagyon érdekelt, a rendező hogy fog szerepelni akkor, amikor az AIDS ellen küzdő LGBT közösségekről kell mesélni. A The Normal Heart az HBO-n debütált a nyáron, de annak ellenére, hogy TV filmről beszélünk, rengeteg híres színészt fedezhetünk fel a kamerák előtt. A film középpontjában Ned (Mark Ruffalo) küzdelme áll, aki az egész LGBT közösség nevében próbálja az amerikai társadalom és vezetés figyelmét felhívni a HIV-vírus veszélyeire. Az AIDS viszont természetesen az ő környezetét sem kerülheti el, így a hiábavalónak tűnő harcot tovább keserítik a személyes drámák a filmben, ami ettől a kettőségtől annyira végletesen szomorú lesz, hogy a film végére teljes lesz az elkeseredés. Gyönyörű film ez az emberi ignoranciáról, a betegség könyörtelenségéről, barátságról, szerelemről, és az emberi összetartásról egy kétszeresen embertelen helyzetben.

12. American Hustle (TRAILER)
Az Oscar nagy vesztese lett az Amerikai botrány, pedig én nagyon szerettem ezt a filmet, sőt, a megjelenése óta többször is megnéztem már. Persze ennek ahhoz is köze lehet, hogy én kiemelkedő jelentőséget tulajdonítok a színészi játéknak, így sokszor egy annyira nem ütős történet is el tudja nyerni az elismerésem, ha olyan a színészek munkája, és itt egyértelműen erről beszélhetünk. Amy Adams és Jennifer Lawrence tündökölhettek a zseniális Christian Bale és Bradley Cooper mellett, de Jeremy Renner is megkaparintotta a figyelmemet, nem is egyszer. Emellett pedig nekem a történettel sem volt kifejezett problémám - persze nem korszakalkotó, de pont megfelelő, és ahogy említettem, a színészek elbírják a hátukon. Nagy taps David O. Russellnek, a The Fighter és a Silver Linings Playbook után nálam ez is betalált.

11. Gone Girl (TRAILER)
David Fincher új filmje az egyik legjobban várt alkotások közé tartozott, és én is nagyon izgatottan ültem be a moziba, hiszen Fincher minden munkájában volt eddig valami, amivel oda tudott szögezni a képernyő elé. Ez most sem történt másképp, a Gone Girl fordulatai és az egész film atmoszférája magával ragadott. Rosamund Pike szerintem élete formáját hozta Amy Dunne szerepében, és a férjet alakító Ben Affleckben sem találtam kivetnivalót. Bár szerintem messze nem ez Fincher legnagyobb alkotása, mindenképpen megérte megnézni, és abszolút helye van az idei filmek élmezőnyében. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy pár jelölést el fog hozni a díjátadókról is, de az csak a jövő zenéje, hogy ezek közül mennyit vált majd díjra is a Gone Girl. Aminek egyébként szerintem kivételesen találó lett a magyar címe, de még a Holtodiglan sem kárpótolhat a Hogyan rohanj a veszTEDbe? című szörnyűségért.

10. The Nightcrawler (TRAILER)
A tizes listámat Jake Gyllenhaal szerintem egyik legnagyobb színészi durranásával, az Éjjeli férgemmel kezdem meg, ugyanis amit ez az ember ebben a filmben elénk tár, az legalább egy, ha nem több Oscart érdemelne, legalábbis az én szememben. A kamerájával az éjszakában osonó és a legvéresebb történeteket közelről felvevő, mindenre eltökélt, abszolút őrült Lou karakterét zseniálisan hozta Gyllenhaal, akiről ugyan eddig is tudtuk, hogy jól állnak neki az ilyen sötét és elvont szerepek, de ez szerintem mégis ebben a filmben kristályosodott ki a legjobban, Dan Gilroy filmje persze nem tökéletes, de ezt velem teljesen el tudta felejtetni, hiszen a remek játékhoz kaptam egy tulajdonképpen izgalmas thrillert háttértörténetnek, amit kellemesen feszes tempóban ismerhettem meg.

9. The Lego Movie (TRAILER)
Megkockáztatom, hogy nemcsak az év, hanem az évtized egyik legjobb animációs filmje lett a Lego-kaland, ami nemcsak, hogy elképesztően szórakoztató lehet minden korosztály számára, hanem a változatosság kedvéért tényleg fontos üzenetet hordoz, mindezt teszi olyan formában, hogy közben teljesíti a legfőbb küldetését: a LEGOról szól. Bevallom, nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem, mert az azóta híressé vált Everything is awesome dallal ki lehetett volna kergetni a világból, és bizalmatlan voltam az egész LEGO-témával kapcsolatban, de az év legkellemesebb csalódását hozta nekem ez a mese. Megjegyezném, hogy tele van nagyon újszerű poénokkal is, meg rejtett kis utalásokkal, amik a gyerekeiket elkísérő szülők számára is élvezeti értéket nyújthatnak. Nem tudom, hogy mit mondhatnék még, nagyon-nagyon régen láttam ennyire jó animációs filmet, és a Lego movie olyan kedvencemhez zárkózott fel, min a Némó nyomában.

8. Her (TRAILER)
A Her a fesztiválszezon egyik legkellemesebb élményét hozta nekem, pedig valamiért etttől a filmtől is tartottam eleinte. Az ötlet maga azt hiszem nem is durrant volna ekkorát, ha nincs meg az a gyönyörű kivitelezés, amit Spike Jonze megálmodott. Nagyon érzékeny témának tartom ember és gép szerelmét, Jonze viszont nagyon finoman mutatta meg nekünk Theodore (Joaquin Phoenix) és Samantha kapcsolatát. A legjobban talán a film hangulata fogott meg, az a kellemes lassúság és egy picit szomorú melankólia, ami körbeölelte ezt a bő két órát. A történethez ráadásul elképesztő képi világ és zenei aláfestés is társult, így aztán úgy bevonzott Jonze a saját világába, hogy a film megnézése után órákig a hatása alatt álltam. Ha valamiért, akkor ezért a filmért megérdemelte Jonze a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart.

7. Dallas Buyers Club (TRAILER)
Nehéz a Dallas Buyers Clubról írnom, mert ez is azok közé a filmek közé tartozik, amik mélyen megrendítettek és elkeserítettek, így nagyon szoros az érzelmi kötődésem hozzá. Ehhez természetesen kellett egy jó történet csodálatosan tálalva, akár a rendezést, akár a színészi munkát nézem. Szerintem vitán felül áll, hogy McConaughey megérdemelte Ron Woodroof alakításáért a rengeteg dicséretet és a díjhalmokat, de ugyanígy csak rébuszokban érdemes beszélni Jared Letoról, aki sokszor meggyőzött már tehetségéről, de Rayon szerintem az eddigi egyik legfontosabb szerepe volt. Egyedül Jennifer Gardnert éreztem egy icipicit indokolatlannak, a két férfi mellett legalábbis gyengének éreztem az ő jelenlétét. Mindig nehéz betegségről filmet rendezni, de Jean-Marc Vallée szerintem remekül megtalálta az utat ahhoz, hogy megrendítsen a kegyetlen igazság feltárásával, miközben a szívemet is összeszorítsa a történet elmesélése közben.

6. Frank (TRAILER)
Először is hatalmas taps a magyar moziknak, amiért leadták Lenny Abrahamson filmjét, így nagyképernyőn élvezhettem, ahogy Michael Fassbender fején egy hatalmas pléharccal ismételten hatalmasat alakít. A Frank nagyon érdekes kérdéseket feszeget a művészetről, annak létjogosultságáról és miértjeiről, magáról a művészlétről, és ahogy azt egy művészfilmtől elvárnánk, nem is igazán ad ezekre a felvetésekre választ. Fassbender karaktere a filmben egy meg nem értett indie banda énekese, ennek eredményeként a Franket tovább színesíti rengeteg nagyon-nagyon furcsa zene. Persze nem csak a zene nem normális a történetben, a karakterek többsége elég nagy feltűnést és meglepetést okozna az utcán is, de a rendező annyival segít minket, hogy Frank történetét egy teljesen átlagos fickó (Domhnall Gleeson) szemén keresztül ismerhetjük meg. Elég beteg film, és abszolút el tudom fogadni, ha valaki nem tudta megemészteni, nálam valamiért mégis betalált.

5. X-Men: Days Of The Future Past (TRAILER)
Nem rajongok kifejezettten a képregényhősökről készített filmekért, és a Marvel és DC-univerzumokból eddig két történet fogott meg annyira, hogy huzamosabban foglalkozzak velük. Az egyik természetesen a Nolan-féle Batman-trilógia, a másik pedig az X-Men sorozat, ami valamiért lekötött az első pillanattól kezdve. Talán a karakterek sokszínűsége fogott meg, talán az, hogy nincs éles határ a jó és a rossz között, talán az, ahogy ezek a társadalomból kirekesztett mutánsok küzdenek az elfogadásért, nem tudom, mindenesetre idén a DOFP- vártam a legjobban. Nem kellett csalódnom, az új történet, néhány apró hibáját leszámítva, zseniálisra sikeredett. Végig izgalmas, tud még új színeket hozni a különböző szálakba és nagyon szépen illeszkedik az X-Men filmek sorába. És hogy a rajongó tinilány is előbújjon belőlem, Hugh Jackmant, Michael Fassbendert, James McAvoyt, Evan Peterst és Nicholas Houltot egy filmben látni hatalmas élmény volt és kérnék belőle még többet.

4. Interstellar (TRAILER)
Ha egy kicsivel jobban érdekelne az a kérdéskör, amit Christopher Nolan feszeget legújabb filmjében, valószínűleg a dobogón állna az Interstellar is. Nagyon nagy fába vágta a fejszéjét a rendező, hiszen rengeteg buktatót tartogat ez a ma még csak elméleti síkon létező elképzelés, hogy a Földön kívül is találhatunk életet. Épp ezért a rendező elméleti fizikusokkal dolgozott együtt a film készítése során, és így, laikusként egy teljesen elfogadható és hitelesnek tűnő alternatívát kínál elénk. Gyönyörű látványvilág, zseniális párbeszédek, különleges karakterek, személyiségfejlődések, konfliktusok - mindez a minőség már szinte elvárás Nolannel szemben, ám számomra még mindig tartogatott meglepetést az Interstellar. Voltak ugyanis remek poénok is, sokszor hangosan felnevettem a moziban, és bizony egyszer el is sírtam magam, amihez persze elvitatlanul sok köze volt McConaughey-nek is. Az Intersttellar szerinttem tökéletes folytatója a Nolan-életműnek, és már csak a képi világért is érdemes volt a moziban végignéznem.

3. The Fault In Our Stars (TRAILER)
Nem is próbálom titkolni, hogy rettentően elfogult vagyok ezzel a filmmel kapcsolatban, mert John Green regénye nagyon nagy hatással volt rám. Ahogy több történetnél a listán, itt is azt értékeltem leginkább, hogy egy nagyon kényes és rizikós témát dolgoz fel Green a regényben úgy, hogy az szomorú, vidám, mély, de semmiképp sem sekélyes, és elhagyva a giccsparádét, sikerül őszinte hangot megütnie. Nagyon féltem, hogy ezt vissza lehet-e hozni a képernyőn, de nem kellett csalódnom. Az adaptáció szinte teljesen visszaadja azt az élményt, amit a könyv olvasása nyújtott. Ehhez természetesen elengedhetetlen volt a főszereplő Hazel Gracet alakító Shailene Woodley és az Augustust játszó Ansel Elgort játéka. A The Fault In Our Stars remek történet, és ne utasítsátok el egyből csak azért, mert tinikről szól, mert rákos betegekről szól, mert rákos tinik szerelmi története. A TFIOS sokkal több ennél, és talán ezt nemcsak tinilányos rajongásból mondom.

2. Only Lovers Left Alive (TRAILER)
Sokakat elijeszthet, ha egy film  egyik legfontosabb jellemzője, hogy vámpírokról szól, hiszen az elmúlt társult azért egyfajta negatív érzés szerencsétlen vérszívóinkhoz. Jim Jarmusch vámpírjai azonban távoli rokonságban sem állnak az Alkonyat-saga hőseivel. Adam(Tom Hiddleston) megundorodik az emberi gyarlóságtól, és életét körülszövi a depresszió és melankólia, amiből párja, Eve (Tilda Swinton) is csak nehezen tudja kirángatni, Az ő életükbe tekinthetünk bele, és ha nem lenne elég a páros zseniális játéka, az egészet megspékeli az, ahogy Jarmusch játszik az idővel. Az Only Lovers Left Alive lassú film, és maga a történet nem hordoz hatalmas fordulatokat. Az egészet átjáró finom lehangoltság, az elképesztő filmzene és a megragadó képi világ viszont olyan atmoszférát teremt a színészek köré, hogy képtelenség figyelmen kívül hagyni ezt a filmet. Engem teljesen elvarázsolt.

1. The Grand Budapest Hotel (TRAILER)
2014-et viszont nálam egyértelműen Wes Anderson nyerte meg. Furcsa mód a Grand Budapest Hotel volt az első film, amit megnéztem tőle, de szerintem nem kell mondanom, hogy utána hipersebességgel pótoltam a lemaradásomat. Nehéz megmagyarázni, mi ennyire zseniális a Grand Budapest Hotelben. Könnyű lenne csak arra fogni, hogy Anderson hogy bánik a térrel, a kamerával, a szimmetriával és a színekkel. Ez természetesen már ad egy hangulatot a filmnek, de nem ebben rejlik az igazi varázsa. A rendezőnek szerintem sikerült egy nagyon bájos, valahol mégis szomorú történetet kerítenie, és ezt az általa képviselt jelekkel tarkított furcsa világban megjelenítenie, és a kettő egysége elementáris erővel éri az embert. Ezt persze rengeteg zseniális alakítás kíséri, visszaköszönnek olyan régi ismerősök, min Edward Norton, Adrien Brody, Willem Dafoe vagy Bill Murray, de Ralph Fiennes és F. Murray Abraham is nagyon tudják, mi a dolguk. Az a keserédes nosztalgia, amivel Anderson apellál, engem teljesen lenyűgözött, és így utólag nagyon-nagyon örülök, hogy sikerült eljutnom a moziba, és ott ismerhettem meg a különleges hotel történetét.

Beszélnünk kell...

... a filmekről. Rengetegszer kerültem már közel ahhoz, hogy a filmvilág újdonságairól és nagy klasszikusairól kezdjek el blogot vezetni, de egészen eddig nem éreztem elég erős elköteleződést a téma iránt. Az elmúlt két évben viszont sok időt fordítottam arra, hogy behozzam a filmek területén felhalmozott hatalmas lemaradásomat. Bár még mindig a távol a cél és még mindig elrettenek, mikor meglátom, mennyi-mennyi "alapmű" és különlegesség maradt a fejemben lévő bakancslistámon, úgy érzem, mos már tényleg szükségem van arra, hogy egy-egy fantasztikus vagy borzalmas mozizás után megosszam a gondolataimat másokkal is.

Hogy mit ígérhetek?
Elsősorban a személyes véleményemet, a tőlem telhető legösszeszedettebb formában. Bár sokszor nehezemre esik, hogy egymás után pakoljak értelmes és releváns mondatokat, most igazán igyekezni fogok. Írni szeretnék a moziban épp futó filmekről, a "kultuszfilm" státuszukat régóta őrző gyöngyszemekről, kevésbé híres európai rendezők munkáiról, régi klasszikusokról, Oscar-esélyesekről és nyertesekről, nagy buktákról, kellemes és kellemetlen meglepetésekről, egyszóval bármiről, ami az utamba kerül. Egyelőre még képlékeny, hogy ez milyen formában fog futni - egybeömlesztem-e a bennem felmerülő összes hülyeséget, jól elkülöníthető részekre bontom, pontozok-e, s ha igen, mit... ez mind még a jövő zenéje, ami az elkövetkező pár poszton belül fog kialakulni. A vélemények (kritikák, bár elég óvatosan használnám ezt a főnevet az én kis szösszeneteimre) mellett mindenképp szeretnék írni különböző listákat, mert ezeket összeállítani és másoknál olvasni is nagyon szeretem. Ha minden a tervek szerint alakul, és lesz időm megvalósítani ezeket, akkor nagyon  jó lenne külön írásokban foglalkozni egyes rendezőkkel, színészekkel, díjátadókkal és filmkritikusokkal.

Mi az, ami viszont valószínűleg ki fog maradni?
Az objektivitás. Meg sem próbálok majd arra játszani, hogy saját magam és a preferenciáim kihagyjam ezekből a bejegyzésekből. Soha nem is volt célom. hogy olyan véleményt írjak, amiről nem ütközik vissza, hogy mit is szeretek és mit is várok én el egy filmtől. Aztán nem sokat fogtok találkozni a magyar "filmkritikusok" által annyira preferált savazóhadjárattal sem. Tudom én, hogy manapság az a legegyszerűbb, fűről-fáról is rosszat írni, de én nem azért jöttem ide, hogy ezt a tendenciát folytassam. Épp ellenkezőleg. Igyekszem aztán eloszlatni azt az általában (!) férfiakban feltámadó tévképzetet, hogy egyes filmes műfajokban nem lehet nagyot, jót alkotni/alakítani. Mert akármennyire nem férfias dolog romantikus komédiákat nézni, egy rakat "filmszakértőnél" előbb rájöhetett tinilányok és családanyák tömege, hogy mennyire jó színész Matthew McConaughey, ha megnézte például a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? című műremeket. (Ami a tévhitekkel ellentétben például vicces). És, akármennyire csábító is lenne Szirmai vagy Dancsó uraktól átvenni a magyar Youtube-király címet, valószínűleg vicces videókat sem fogok készíteni.

Remélem, hogy bárki is idetalál majd véletlenül, szeretni fogja az oldalt, vagy legalábbis talál majd itt olyat, amit érdeklődve olvas el. Meg persze abban is reménykedem, hogy nem hagy el engem a kezdeti lelkesedésem, és sokáig fennmarad majd a Blow-Up annak, ami.