2014. december 26., péntek

Beszélnünk kell...

... a filmekről. Rengetegszer kerültem már közel ahhoz, hogy a filmvilág újdonságairól és nagy klasszikusairól kezdjek el blogot vezetni, de egészen eddig nem éreztem elég erős elköteleződést a téma iránt. Az elmúlt két évben viszont sok időt fordítottam arra, hogy behozzam a filmek területén felhalmozott hatalmas lemaradásomat. Bár még mindig a távol a cél és még mindig elrettenek, mikor meglátom, mennyi-mennyi "alapmű" és különlegesség maradt a fejemben lévő bakancslistámon, úgy érzem, mos már tényleg szükségem van arra, hogy egy-egy fantasztikus vagy borzalmas mozizás után megosszam a gondolataimat másokkal is.

Hogy mit ígérhetek?
Elsősorban a személyes véleményemet, a tőlem telhető legösszeszedettebb formában. Bár sokszor nehezemre esik, hogy egymás után pakoljak értelmes és releváns mondatokat, most igazán igyekezni fogok. Írni szeretnék a moziban épp futó filmekről, a "kultuszfilm" státuszukat régóta őrző gyöngyszemekről, kevésbé híres európai rendezők munkáiról, régi klasszikusokról, Oscar-esélyesekről és nyertesekről, nagy buktákról, kellemes és kellemetlen meglepetésekről, egyszóval bármiről, ami az utamba kerül. Egyelőre még képlékeny, hogy ez milyen formában fog futni - egybeömlesztem-e a bennem felmerülő összes hülyeséget, jól elkülöníthető részekre bontom, pontozok-e, s ha igen, mit... ez mind még a jövő zenéje, ami az elkövetkező pár poszton belül fog kialakulni. A vélemények (kritikák, bár elég óvatosan használnám ezt a főnevet az én kis szösszeneteimre) mellett mindenképp szeretnék írni különböző listákat, mert ezeket összeállítani és másoknál olvasni is nagyon szeretem. Ha minden a tervek szerint alakul, és lesz időm megvalósítani ezeket, akkor nagyon  jó lenne külön írásokban foglalkozni egyes rendezőkkel, színészekkel, díjátadókkal és filmkritikusokkal.

Mi az, ami viszont valószínűleg ki fog maradni?
Az objektivitás. Meg sem próbálok majd arra játszani, hogy saját magam és a preferenciáim kihagyjam ezekből a bejegyzésekből. Soha nem is volt célom. hogy olyan véleményt írjak, amiről nem ütközik vissza, hogy mit is szeretek és mit is várok én el egy filmtől. Aztán nem sokat fogtok találkozni a magyar "filmkritikusok" által annyira preferált savazóhadjárattal sem. Tudom én, hogy manapság az a legegyszerűbb, fűről-fáról is rosszat írni, de én nem azért jöttem ide, hogy ezt a tendenciát folytassam. Épp ellenkezőleg. Igyekszem aztán eloszlatni azt az általában (!) férfiakban feltámadó tévképzetet, hogy egyes filmes műfajokban nem lehet nagyot, jót alkotni/alakítani. Mert akármennyire nem férfias dolog romantikus komédiákat nézni, egy rakat "filmszakértőnél" előbb rájöhetett tinilányok és családanyák tömege, hogy mennyire jó színész Matthew McConaughey, ha megnézte például a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? című műremeket. (Ami a tévhitekkel ellentétben például vicces). És, akármennyire csábító is lenne Szirmai vagy Dancsó uraktól átvenni a magyar Youtube-király címet, valószínűleg vicces videókat sem fogok készíteni.

Remélem, hogy bárki is idetalál majd véletlenül, szeretni fogja az oldalt, vagy legalábbis talál majd itt olyat, amit érdeklődve olvas el. Meg persze abban is reménykedem, hogy nem hagy el engem a kezdeti lelkesedésem, és sokáig fennmarad majd a Blow-Up annak, ami.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése