20. The One I Love (TRAILER)
Leginkább a zseniális alapötlet miatt kerülhetett fel Justin Lader filmje a listára, ugyanis a The One I Love alapkoncepciója nagyon megfogott. Szerintem egy nagyon fontos problémát vagy inkább dilemmát dolgoz fel a rendező, amikor azt kérdezi, képesek vagyunk-e elfogadni azt az embert párunknak, akit a hosszú évek során megismertünk minden hibájával együtt, vagy hajlamosak vagyunk egy ideálért, egy tökéletes képért mindezt félredobni. A film kétharmadáig nagyjából ezt a kérdést feszegeti két főszereplőnk, Ethan (Mark Duplass) és Sophie (Elisabeth Moss), a befejezés viszont sajnos nem lett olyan erős, mint lehetett volna. Kicsit megfoghatatlan ez a film számomra, és nagyon megfontolnám, hogy egyáltalán ajánlám-e bárkinek is, de a maga furcsaságával együtt én valamiért szerettem.
19. The Giver (TRAILER)
Annyira sajnálom, hogy nem akkor filmesítették meg Lois Lowry ifjúsági regényét, Az emlékek őrét, amikor még rajongtam a könyvért. Így, jó pár év távlatából is nagyon szép emlékeket idézett fel bennem a történet, ami szerintem összességében méltó rendezést tudhat magáénak. Tény, hogy voltak változtatások, és a szerelmi szál bevezetése nem feltétlenül volt indokolt, viszont így is rengeteg erényt tudhat magáénak a film. Brenton Thwaites neve számomra eddig ismeretlen volt, de szerintem meglepően jól alakította Jonast, ahogy a mellékszerepekben is olyan színészek villoghattak, mint Meryl Streep és Alexander Skarsgård. Egyedül Taylor Swift szerepeltetésére nem találtam megfelelő magyarázatot, de talán erre nincs is szükség. Maradjunk annyiban, hogy a The Giver egy sok változtatással élő, de korrekt adaptációja lett egy remek ifjúsági regénynek.
18. Magic In The Moonlight (TRAILER)
Woody Allen filmjét már régóta vártam, hiszen az előzetesek, a színészek és a kiszivárgó hírek alapján egy igazán kellemes, varázslatos romantikus komédia várt rám, a legjobb fajtából. Tulajdonképpen nem is kellett csalódnom a moziban ülve, megkaptam, amiért mentem: kellemes szórakozást, egy-két jó poént, imádnivaló karaktereket és felfrissítő színészi játékokat. Emma Stone szerintem tündöklött a fiatal jósnő szerepében, és Colin Firth is jól hozta azt, amit szerintem sokan elvártak tőle. Nem maradt hiányérzetem, és bár nem került a kedvenc Woody Allen filmjeim közé a Káprázatos Holdvilág, jól szórakoztam, és szívesen megnézném majd később is.
17. 12 Years A Slave (TRAILER)
Úgy indítottam az idei évet, hogy januárban ellátogattam a moziba megnézni Steve McQueen azóta Oscar-díja nyert alkotását, a 12 év rabszolgaságot, és lesokkolódva álltam fel a székből. Hiába, ha valamihez ért McQueen, az a szenvedés ábrázolása úgy, hogy az a csontodig hatódjon. Ehhez ráadásul talált, egy az amerikai kultúrában még mindig érzékeny kérdésnek mutatkozó témát és egy csődületnyi rendkívül tehetséges színészt, így nem csodálkoztam, hogy a 12 Years a Slave nyerte el az aranyszobrocskát. Persze, mindig lehet azzal takarózni, hogy tipikus fesztiválfilmről beszélünk, ennek ellenére sem vitathatjuk el az érdemeit. Itt szeretném még egyszer kiemelni a szereplőgárda hihetetlen teljesítményét. A főszereplő, Chiwetel Ejiofor mellett Fassbender és az alakításáért szintén Oscart kapó Lupita Nyong'o is nagyot játszott.
16. Boyhood (TRAILER)
Richard Linklater rendező mindig is szeretett kísérletezni az idővel és annak múlásával, ezt nagyon jól bizonyította már a Before... filmjeivel. Hasonlóan nagy vállalkozásnak tartom a Boyhoodot is, amit 12 évig forgatott ugyanazzal a szereplőgárdával. Tulajdonképpen ez adja a film pikantériáját és újdonságértékét, de hiba lenni abban gondolkodni, hogy ez minden, amit a Sráckor tud. Egy nagyon okos film az életről magáról, ha engeded, nagyon könnyen magával húz és hagy maga után rengeteg kérdést és problémát, amin gondolkodhatsz. Engem nagyon megfogott például az apa (Ethan Hawke) karaktere, de tudom, hogy sokakat foglalkoztatott az anya viselkedése is, hiszen a filmet Szerkesztőségi mozizás keretében Szirmai Gergő társaságában nézhettem meg, és hadd áruljak el annyit, hogy a közönség jelentős százalékának volt véleménye az anya problémáiról és jelleméről.
15. The Interview (TRAILER)
Tisztázzuk előre: valaki vagy nagyon szereti Seth Rogen elborult humorát, vagy ki nem állhatja. Az utóbbi kategóriába tartozóknak a The Interview sem fog megváltást hozni, és ugyanolyan elborult baromságnak fogják tartani, mint a This Is The Endet. Ha viszont valaki hajlandó nem komolyan venni ezt az egészet, és úgy általában vevő arra, amit Rogen viccesnek talál, az le fog dőlni a székről, annyira fog nevetni az új film egy-két poénján. Ezt nem csak az egyébként is vicces - és mint kiderült rendkívül botrányos - történet garantálja, és nem is feltétlenül az elmaradhatatlan drogos és szexuális töltetű poénok, hanem például James Franco maga, aki láthatóan élvezte a végtelenül naiv, de legbelül csöppnyi józan ésszel rendelkező sztárriporter szerepét, és olyan arckifejezéseket húzott elő, amiket ritkán fedezni fel nála. A többiek is kitesznek magukért persze, de aki értelmet keres ebben a majdnem két órában, az nem jó helyen jár. Kikapcsolódásnak viszon tökéletes választás.
14. The Maze Runner (TRAILER)
Az útvesztő alapjául szolgáló könyvet még valamikor február környékén vettem a kezembe, és abszolút lenyűgözött a James Dashner által megteremtett világ, a mikrokörnyezet, a kidolgozott karakterek, maga a történet és annak fordulatai is. Így természetesen nagyon örültem a megfilmesítés hírének, örömöm és elvárásaim pedig csak tovább fokozódtak, amikor megtudtam, hogy többek között Dylan O'Brien, Kaya Scodelario, Thomas Brodie-Sangster és Will Poulter is szerepet kapott a filmben. És nem kellett csalódnom, az év egyik legjobb moziélményét nyújtotta számomra a The Maze Runner. Sikerült még a képzeletemet is felülmúlni a látványvilág tekintetében, a színészek tökéletesen hozták a karaktereket, a történet gyors volt és pörgős, végig lekötött, és ami nálam igazi rittkaság, végig feszült izgalomban kellet figyelnem - hiába ismertem, mi fog történni. Bár minden könyvadaptáció ilyen lett volna...
13. The Normal Heart (TRAILER)
Ryan Murphyt két sikeres, mégis nagyon különböző sorozata, a Glee és az American Horror Story miatt ismertem meg, és nagyon érdekelt, a rendező hogy fog szerepelni akkor, amikor az AIDS ellen küzdő LGBT közösségekről kell mesélni. A The Normal Heart az HBO-n debütált a nyáron, de annak ellenére, hogy TV filmről beszélünk, rengeteg híres színészt fedezhetünk fel a kamerák előtt. A film középpontjában Ned (Mark Ruffalo) küzdelme áll, aki az egész LGBT közösség nevében próbálja az amerikai társadalom és vezetés figyelmét felhívni a HIV-vírus veszélyeire. Az AIDS viszont természetesen az ő környezetét sem kerülheti el, így a hiábavalónak tűnő harcot tovább keserítik a személyes drámák a filmben, ami ettől a kettőségtől annyira végletesen szomorú lesz, hogy a film végére teljes lesz az elkeseredés. Gyönyörű film ez az emberi ignoranciáról, a betegség könyörtelenségéről, barátságról, szerelemről, és az emberi összetartásról egy kétszeresen embertelen helyzetben.
12. American Hustle (TRAILER)
Az Oscar nagy vesztese lett az Amerikai botrány, pedig én nagyon szerettem ezt a filmet, sőt, a megjelenése óta többször is megnéztem már. Persze ennek ahhoz is köze lehet, hogy én kiemelkedő jelentőséget tulajdonítok a színészi játéknak, így sokszor egy annyira nem ütős történet is el tudja nyerni az elismerésem, ha olyan a színészek munkája, és itt egyértelműen erről beszélhetünk. Amy Adams és Jennifer Lawrence tündökölhettek a zseniális Christian Bale és Bradley Cooper mellett, de Jeremy Renner is megkaparintotta a figyelmemet, nem is egyszer. Emellett pedig nekem a történettel sem volt kifejezett problémám - persze nem korszakalkotó, de pont megfelelő, és ahogy említettem, a színészek elbírják a hátukon. Nagy taps David O. Russellnek, a The Fighter és a Silver Linings Playbook után nálam ez is betalált.
11. Gone Girl (TRAILER)
David Fincher új filmje az egyik legjobban várt alkotások közé tartozott, és én is nagyon izgatottan ültem be a moziba, hiszen Fincher minden munkájában volt eddig valami, amivel oda tudott szögezni a képernyő elé. Ez most sem történt másképp, a Gone Girl fordulatai és az egész film atmoszférája magával ragadott. Rosamund Pike szerintem élete formáját hozta Amy Dunne szerepében, és a férjet alakító Ben Affleckben sem találtam kivetnivalót. Bár szerintem messze nem ez Fincher legnagyobb alkotása, mindenképpen megérte megnézni, és abszolút helye van az idei filmek élmezőnyében. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy pár jelölést el fog hozni a díjátadókról is, de az csak a jövő zenéje, hogy ezek közül mennyit vált majd díjra is a Gone Girl. Aminek egyébként szerintem kivételesen találó lett a magyar címe, de még a Holtodiglan sem kárpótolhat a Hogyan rohanj a veszTEDbe? című szörnyűségért.
10. The Nightcrawler (TRAILER)
A tizes listámat Jake Gyllenhaal szerintem egyik legnagyobb színészi durranásával, az Éjjeli férgemmel kezdem meg, ugyanis amit ez az ember ebben a filmben elénk tár, az legalább egy, ha nem több Oscart érdemelne, legalábbis az én szememben. A kamerájával az éjszakában osonó és a legvéresebb történeteket közelről felvevő, mindenre eltökélt, abszolút őrült Lou karakterét zseniálisan hozta Gyllenhaal, akiről ugyan eddig is tudtuk, hogy jól állnak neki az ilyen sötét és elvont szerepek, de ez szerintem mégis ebben a filmben kristályosodott ki a legjobban, Dan Gilroy filmje persze nem tökéletes, de ezt velem teljesen el tudta felejtetni, hiszen a remek játékhoz kaptam egy tulajdonképpen izgalmas thrillert háttértörténetnek, amit kellemesen feszes tempóban ismerhettem meg.
9. The Lego Movie (TRAILER)
Megkockáztatom, hogy nemcsak az év, hanem az évtized egyik legjobb animációs filmje lett a Lego-kaland, ami nemcsak, hogy elképesztően szórakoztató lehet minden korosztály számára, hanem a változatosság kedvéért tényleg fontos üzenetet hordoz, mindezt teszi olyan formában, hogy közben teljesíti a legfőbb küldetését: a LEGOról szól. Bevallom, nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem, mert az azóta híressé vált Everything is awesome dallal ki lehetett volna kergetni a világból, és bizalmatlan voltam az egész LEGO-témával kapcsolatban, de az év legkellemesebb csalódását hozta nekem ez a mese. Megjegyezném, hogy tele van nagyon újszerű poénokkal is, meg rejtett kis utalásokkal, amik a gyerekeiket elkísérő szülők számára is élvezeti értéket nyújthatnak. Nem tudom, hogy mit mondhatnék még, nagyon-nagyon régen láttam ennyire jó animációs filmet, és a Lego movie olyan kedvencemhez zárkózott fel, min a Némó nyomában.
8. Her (TRAILER)
A Her a fesztiválszezon egyik legkellemesebb élményét hozta nekem, pedig valamiért etttől a filmtől is tartottam eleinte. Az ötlet maga azt hiszem nem is durrant volna ekkorát, ha nincs meg az a gyönyörű kivitelezés, amit Spike Jonze megálmodott. Nagyon érzékeny témának tartom ember és gép szerelmét, Jonze viszont nagyon finoman mutatta meg nekünk Theodore (Joaquin Phoenix) és Samantha kapcsolatát. A legjobban talán a film hangulata fogott meg, az a kellemes lassúság és egy picit szomorú melankólia, ami körbeölelte ezt a bő két órát. A történethez ráadásul elképesztő képi világ és zenei aláfestés is társult, így aztán úgy bevonzott Jonze a saját világába, hogy a film megnézése után órákig a hatása alatt álltam. Ha valamiért, akkor ezért a filmért megérdemelte Jonze a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart.
7. Dallas Buyers Club (TRAILER)
Nehéz a Dallas Buyers Clubról írnom, mert ez is azok közé a filmek közé tartozik, amik mélyen megrendítettek és elkeserítettek, így nagyon szoros az érzelmi kötődésem hozzá. Ehhez természetesen kellett egy jó történet csodálatosan tálalva, akár a rendezést, akár a színészi munkát nézem. Szerintem vitán felül áll, hogy McConaughey megérdemelte Ron Woodroof alakításáért a rengeteg dicséretet és a díjhalmokat, de ugyanígy csak rébuszokban érdemes beszélni Jared Letoról, aki sokszor meggyőzött már tehetségéről, de Rayon szerintem az eddigi egyik legfontosabb szerepe volt. Egyedül Jennifer Gardnert éreztem egy icipicit indokolatlannak, a két férfi mellett legalábbis gyengének éreztem az ő jelenlétét. Mindig nehéz betegségről filmet rendezni, de Jean-Marc Vallée szerintem remekül megtalálta az utat ahhoz, hogy megrendítsen a kegyetlen igazság feltárásával, miközben a szívemet is összeszorítsa a történet elmesélése közben.
6. Frank (TRAILER)
Először is hatalmas taps a magyar moziknak, amiért leadták Lenny Abrahamson filmjét, így nagyképernyőn élvezhettem, ahogy Michael Fassbender fején egy hatalmas pléharccal ismételten hatalmasat alakít. A Frank nagyon érdekes kérdéseket feszeget a művészetről, annak létjogosultságáról és miértjeiről, magáról a művészlétről, és ahogy azt egy művészfilmtől elvárnánk, nem is igazán ad ezekre a felvetésekre választ. Fassbender karaktere a filmben egy meg nem értett indie banda énekese, ennek eredményeként a Franket tovább színesíti rengeteg nagyon-nagyon furcsa zene. Persze nem csak a zene nem normális a történetben, a karakterek többsége elég nagy feltűnést és meglepetést okozna az utcán is, de a rendező annyival segít minket, hogy Frank történetét egy teljesen átlagos fickó (Domhnall Gleeson) szemén keresztül ismerhetjük meg. Elég beteg film, és abszolút el tudom fogadni, ha valaki nem tudta megemészteni, nálam valamiért mégis betalált.
5. X-Men: Days Of The Future Past (TRAILER)
Nem rajongok kifejezettten a képregényhősökről készített filmekért, és a Marvel és DC-univerzumokból eddig két történet fogott meg annyira, hogy huzamosabban foglalkozzak velük. Az egyik természetesen a Nolan-féle Batman-trilógia, a másik pedig az X-Men sorozat, ami valamiért lekötött az első pillanattól kezdve. Talán a karakterek sokszínűsége fogott meg, talán az, hogy nincs éles határ a jó és a rossz között, talán az, ahogy ezek a társadalomból kirekesztett mutánsok küzdenek az elfogadásért, nem tudom, mindenesetre idén a DOFP- vártam a legjobban. Nem kellett csalódnom, az új történet, néhány apró hibáját leszámítva, zseniálisra sikeredett. Végig izgalmas, tud még új színeket hozni a különböző szálakba és nagyon szépen illeszkedik az X-Men filmek sorába. És hogy a rajongó tinilány is előbújjon belőlem, Hugh Jackmant, Michael Fassbendert, James McAvoyt, Evan Peterst és Nicholas Houltot egy filmben látni hatalmas élmény volt és kérnék belőle még többet.
4. Interstellar (TRAILER)
Ha egy kicsivel jobban érdekelne az a kérdéskör, amit Christopher Nolan feszeget legújabb filmjében, valószínűleg a dobogón állna az Interstellar is. Nagyon nagy fába vágta a fejszéjét a rendező, hiszen rengeteg buktatót tartogat ez a ma még csak elméleti síkon létező elképzelés, hogy a Földön kívül is találhatunk életet. Épp ezért a rendező elméleti fizikusokkal dolgozott együtt a film készítése során, és így, laikusként egy teljesen elfogadható és hitelesnek tűnő alternatívát kínál elénk. Gyönyörű látványvilág, zseniális párbeszédek, különleges karakterek, személyiségfejlődések, konfliktusok - mindez a minőség már szinte elvárás Nolannel szemben, ám számomra még mindig tartogatott meglepetést az Interstellar. Voltak ugyanis remek poénok is, sokszor hangosan felnevettem a moziban, és bizony egyszer el is sírtam magam, amihez persze elvitatlanul sok köze volt McConaughey-nek is. Az Intersttellar szerinttem tökéletes folytatója a Nolan-életműnek, és már csak a képi világért is érdemes volt a moziban végignéznem.
3. The Fault In Our Stars (TRAILER)
Nem is próbálom titkolni, hogy rettentően elfogult vagyok ezzel a filmmel kapcsolatban, mert John Green regénye nagyon nagy hatással volt rám. Ahogy több történetnél a listán, itt is azt értékeltem leginkább, hogy egy nagyon kényes és rizikós témát dolgoz fel Green a regényben úgy, hogy az szomorú, vidám, mély, de semmiképp sem sekélyes, és elhagyva a giccsparádét, sikerül őszinte hangot megütnie. Nagyon féltem, hogy ezt vissza lehet-e hozni a képernyőn, de nem kellett csalódnom. Az adaptáció szinte teljesen visszaadja azt az élményt, amit a könyv olvasása nyújtott. Ehhez természetesen elengedhetetlen volt a főszereplő Hazel Gracet alakító Shailene Woodley és az Augustust játszó Ansel Elgort játéka. A The Fault In Our Stars remek történet, és ne utasítsátok el egyből csak azért, mert tinikről szól, mert rákos betegekről szól, mert rákos tinik szerelmi története. A TFIOS sokkal több ennél, és talán ezt nemcsak tinilányos rajongásból mondom.
2. Only Lovers Left Alive (TRAILER)
Sokakat elijeszthet, ha egy film egyik legfontosabb jellemzője, hogy vámpírokról szól, hiszen az elmúlt társult azért egyfajta negatív érzés szerencsétlen vérszívóinkhoz. Jim Jarmusch vámpírjai azonban távoli rokonságban sem állnak az Alkonyat-saga hőseivel. Adam(Tom Hiddleston) megundorodik az emberi gyarlóságtól, és életét körülszövi a depresszió és melankólia, amiből párja, Eve (Tilda Swinton) is csak nehezen tudja kirángatni, Az ő életükbe tekinthetünk bele, és ha nem lenne elég a páros zseniális játéka, az egészet megspékeli az, ahogy Jarmusch játszik az idővel. Az Only Lovers Left Alive lassú film, és maga a történet nem hordoz hatalmas fordulatokat. Az egészet átjáró finom lehangoltság, az elképesztő filmzene és a megragadó képi világ viszont olyan atmoszférát teremt a színészek köré, hogy képtelenség figyelmen kívül hagyni ezt a filmet. Engem teljesen elvarázsolt.
1. The Grand Budapest Hotel (TRAILER)
2014-et viszont nálam egyértelműen Wes Anderson nyerte meg. Furcsa mód a Grand Budapest Hotel volt az első film, amit megnéztem tőle, de szerintem nem kell mondanom, hogy utána hipersebességgel pótoltam a lemaradásomat. Nehéz megmagyarázni, mi ennyire zseniális a Grand Budapest Hotelben. Könnyű lenne csak arra fogni, hogy Anderson hogy bánik a térrel, a kamerával, a szimmetriával és a színekkel. Ez természetesen már ad egy hangulatot a filmnek, de nem ebben rejlik az igazi varázsa. A rendezőnek szerintem sikerült egy nagyon bájos, valahol mégis szomorú történetet kerítenie, és ezt az általa képviselt jelekkel tarkított furcsa világban megjelenítenie, és a kettő egysége elementáris erővel éri az embert. Ezt persze rengeteg zseniális alakítás kíséri, visszaköszönnek olyan régi ismerősök, min Edward Norton, Adrien Brody, Willem Dafoe vagy Bill Murray, de Ralph Fiennes és F. Murray Abraham is nagyon tudják, mi a dolguk. Az a keserédes nosztalgia, amivel Anderson apellál, engem teljesen lenyűgözött, és így utólag nagyon-nagyon örülök, hogy sikerült eljutnom a moziba, és ott ismerhettem meg a különleges hotel történetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése